link

Jaj, ezt most annyira nem tudom. Ha eszembejut, mikor voltam tényleg elégedett, majd leírom. 

Én nagyon nagy asztroguru vagyok. Azaz, fogjuk rá. Odáig nem jutottam még, hogy betelefonáljak az aranyos jósnéniknek a koradélelőtti adásokba... :D Viszont napi rendszerességgel olvasom a horoszkópom. A "jóslásai" általában bejönnek, viszont amit az én jegyemre vonatkozóan ír, szerintem egyáltalán nem igaz... elvileg családcentrikusnak és gyermekbarátnak kéne lennem, nos, utálom a gyerekeket... és nem is szeretnék szülni.
Rák vagyok. De amit ide bemásolok, abszolút jellemző rám :). 

A szó, hogy valaminek „vége van”, vagy hogy „változás” – a Bikához hasonlóan – szíven döfi. Egy Rák közismerten szuperérzékeny, hangulatember, akinek sok időre van szüksége, hogy megeméssze a történteket. A jegy szülöttei között találunk kiváló mesélőket, vendéglátósokat, történészeket, művészeket, zenészeket, híres embereket, pedagógusokat, kreatív és segítő foglalkozású embereket.

5 dolog, amit a Rák jegyről gondolnak

• Hangulatember
• A múltban él
• Intuitív és kreatív
• Óvatos és gyanakvó
• Ragaszkodó

1. Védjegye a hangulatingadozás
Egy Rák nem is lenne igazi Rák, ha nem változna a hangulata pillanatról pillanatra, óráról órára. Ez a védjegye. Meghazudtolni nem fogja magát. Jegyét a Hold uralja, amely folytonosan változtatja alakját, kedélyállapotai pedig követik a Hold állását. Egyik nap vicceket mesél, odaadóan szeret, rajong, bújik, a másik nap szótlan, szíve kemény és bántó megjegyzéseket tesz.

2. Néha tényleg a múltban él
Hogy értsük viselkedését – amely nélkülöz minden logikát –, ismernünk kell jellemének két fontos vonását. A világ változásait születésétől fogva az érzésein keresztül fogja fel. Ha a múlt különböző természetű eseményei negatív előjelű érzelmi lenyomatokat hagytak benne, akkor aznap, amikor eszébe jut (tudatosan vagy tudattalanul), kiszámíthatatlan módon viselkedik. Ugyanígy, ha az érzelem pozitív nyomokat hagyott benne, kedve támadhat ismét létrehozni azonos helyzetet, hogy az eseményt újra átélhesse. E két reakció ott hibázik, amikor eltolódás van aközött, amit szeretne átélni – vagy újra megélni, illetve amit az adott pillanatban célszerű lenne választania.

3. Fő az intuíció!
Gazdag belső világa nemegyszer művészi, alkotói tehetséget rejt. A Ráknál nem az intellektus, nem az elemzés, nem az ész a fontos, hanem a képek, a megérzések, a mesék, a mítoszok, a legendák, amiket intuitív módon értenek. Tudják, mi a lényeg, anélkül, hogy elemezniük kellene őket. A belső képek, álmok inspirációkat adnak, segítségükkel újra és újra felfedezhetik magukat. Erős telepatikus képességgel bírnak. Nagyon közel tudják magukat érezni valakihez akkor is, ha az több ezer kilométerre is van. Vonzza őket a láthatatlan világ, az asztrológia, a számmisztika és a lélek kifürkészhetetlen birodalma.

4. Óvja, védi környezetét és magát is
Egy új kapcsolat elején a Rák nem mutat érzelmeket. A visszafogottság és az óvatosság jellemzik. Mielőtt érzelmileg megnyílna, éreznie kell a környezete rezgéseiből, hogy vajon számolnia kell-e esetleges ellenséges reakciókkal, vagy sem. Az alap érzelmi beállítottsága így a védekezés és természetesen mások védelmezése, óvása, segítése. Sebezhetősége, támadhatósága miatt ez a legösztönösebb reakciója.

5. Nem áll tőle távol az áldozat szerepe sem
A Rák úgy köt magához másokat, hogy ad, mert szüksége van rá. Szüksége van rá, hogy adhasson, hogy függjön. Ragaszkodó jegy. Függ mások rokonszenvétől, szeretetétől és kisebb-nagyobb ravaszsággal, érzelmi manipulációkkal igyekszik magához kötni a másikat. Remekül tud bűntudatot ébreszteni, – szavak sem kellenek hozzá –, készségesen átveszi az áldozat szerepét, ha megérzi, hogy el akarják hagyni, vagy nincs rá szükség. Valójában nem elhagyni akarják, hanem élni akarják a saját életüket – mellette, és nem nélküle. Gyermeki énje képtelen helyzeteket tud provokálni, csakhogy törődést, figyelmet kapjon.

1. jobban teljesítek, ha nem tanulok
   és nem tudom, ezt hogy csinálom:D Ha napokat tanulásba feketetek, soha nem sikerülnek jól a dolgozataim, de ha csak kétszer átfutok a tankönyvön/jegyzeteimen, kisujjból kihúzom az egész anyagot...
    
2. elektív mutista voltam, 14-5 éves koromig
   azaz csak a kiválasztott emberekkel beszéltem, ki tudja, miért..:D ma már ezzel nincs semmi gondom, sőt, visszasírják azt az időszakot... :P
    
3. gyűlölöm a kisgyerekeket
   Oké, ez erősnek hangozhat. De tényleg. 0-10 éves korig számomra egyszerűen elviselhetetlenek... Persze, más kisbabája jajj de aranyos, meg minden, de mikor elkezd bömbölni buszon, mikor túlvagyok egy borzasztó, nehéz, fárasztó napon, és örülök, hogy élek, azért úgy kihajítanám az ablakon. Vagy mikor csak úgy random nekiállnak visítani, az utcán, a boltban, az orvosnál a váróteremben, eljátszok a gondolattal, hogy kiszaladok, veszek egy tekercs szigetelőszalagot, mert ha az enyém lenne, már bekötöttem volna a száját...
    
4. hihetetlenül féltem a fogorvostól
   igen, csak féltem, szerencsére. Az oka egyszerű: apám fogát húzták volna, még 13-4 évvel ezelőtt, viszont az szilánkosra tört húzás közben, mehetett szájsebre... aztán megtaláltam a legjobb fogorvost, akit imádok, és szeretek hozzá járni
    
5. undorodok a fogaktól
   De nagyon. Betegesen. Kilencedikben kémiából a higanyról tanultunk, feljött a higanyos tömés, nézzünk képeket, mert az milyen pihentető. Haha, az. Elkapott a hányinger, kifakultam, szédülni kezdtem, és annak a határán voltam, hogy kikéredzkedjek. Persze, egy fogsorvillantós mosolytól nem kap el az undor, meg azért a csóktól sem, de ha bele kell néznem egy szájba, vagy meglátok egy fogat - akkor is, ha már kinn van -, brutális szédülés, hányinger tör rám
    
6. a saját véremtől is undorodom
   Furcsa, mert csak a sajátomtól. Nagyon nagy félelmem az, hogy elkezd vérezni az ínyem, vagy az orrom (még soha nem vérzett az orrom. hm). A kicsi, szúnyogcsípés szintű vérzéssel nincs bajom, de volt rá példa, hogy megvágtam körömlakkosüveggel a lábujjam, amiből elkezdett ömleni a vér, gyorsan kád fölé, nem tudtam ránézni, és amíg anya kötötte be, végig remegtem, szédültem, nőtt a gombóc a torkomban, hogy naénittmostelvérzek. Miután bekötötte, utána egy órával is "sokk" alatt voltam...
   Más vére felőlem folyhat patakokban, az nem érdekel, de ha én megvágom magam, arra rá nem nézek a nap végéig...
    
7. régen kólamániás voltam
   kólát ittam kólával, és minden mellé kólát ittam. éjjel is. ma meg már nem tudom, hogy tudtam valaha is szeretni ezt a löttyöt...
    
8. szüleim társaságában "megkukulok"
   És nem tudom, miért lehet ez:D. Ha ott van a közelben anyám/apám, nem szívesen beszélek, akkor sem, ha egy barátnőm, osztálytársam az illető. Nem szeretek a szüleim előtt beszélgetni, senkivel. Ha egyedül vagyok, rögtön kinyílik a szám, és vadidegen emberekkel is simán elbeszélgetek...
    
9. soha nem tört el semmim
   Pedig annyi alkalom lett volna... :D Csak egy párat sorolok fel: kb. 10 lehettem, mikor véletlen biciklizés közben az első féket húztam meg, brutálisat estem, rá a jobb karomra, de még csak meg sem repedt... estem már jeges hóra 5m magasról, úgy, hogy sapka-kesztyű-szemüveg-szánkó mind más irányba repült, és karcmentesen megúsztam... 
    
10. nem tudok fütyülni

Konkrétan olyan nem volt, hogy komolyan gondoltam volna az öngyilkosságot, mivel gyenge lennék hozzá. Viszont már átfutott párszor az agyamon, hogy ha öngyilkos lennék, hogy tenném.

• gyógyszerek
  Fél óra szenvedés után tudom csak bevenni a legapróbb gyógyszert is (vicces, mert nagyobb cukrokat röhögve lenyelek egyben is...), úgyhogy valószínűnek tartom, ez nem az én öngyilkosságom lenne, soha nem adagolnám magam túl, mire a második szemet bevenném, az előző már rég kiürült volna a szervezetemből... :D
   
• fegyver
  Talán az egyik leggyorsabb halál lehetne, ha fejbelőném magam, és tulajdonképpen a ravasz meghúzásához sem kell túl sok minden, csak egy hirtelen elhatározás, mégsem tudnám így megtenni, mert ha meghalok, szeretnék méltósággal, tisztán meghalni - nem a saját véremben fetrengve.
   
• akasztás
  Abszolút nem. Persze, csak rákötök valamit a nyakamra, és lógok. De ott van a fuldoklás része, ami ki tudja, meddig tart el, ha nem jól kötöm meg, etc. Én pedig gyors halált szeretnék halni.
   
• érvágás
  Ez pedig egy olyan dolog, hogy előbb ájulnék el a véremtől, minthogy elvérezzek. Persze, ha megakarnék halni, már teljesen mindegy lenne, hogy a vérveszteségtől, vagy a látványtól, de mint említettem, nem a saját véremben fetrengve szeretnék meghalni
   
• vonat
  ...mondom, tiszta, nem véres halált szeretnék :D Gyorsnak biztos gyors halál lenne, tisztának már kevésbé az.